, (koh-ol) áth. m. kohol-t. Az ásványos érczet tűz által olvasztja, tisztítja, és tömegesíti. Különösen a nyers vasat hámorban idomítja, rudakká képezi. Átv. ért. valamit merő költemény, és hazugság gyanánt kigondol. Vádakat koholni valaki ellen. Ez nem igaz, csak úgy koholtad. Néha am. valamit tervez, nem kedvező értelemben. Vészt koholmi más ellen. Indítványt koholni.