, (koff-an-ty-ú) fn. tt. koffantyú-t. Vén banya. Törzsöke: kofa, a tyú képzőben némi tréfaság látszik rejleni, mint a hasonló értelmü tarattyú, szipirtyó szókban. Vagy törzsökül vehető koffant, s ebből: koffantó, koffantyu, mint pattant-ból pattantyú.