v. KÓD, elavult vagy elvont gyök, melyből kodúl, kódúl, kodoz, kódus, kódis, kódor, kódorog erednek. Mind ezen szókban alapértelem az ideoda járáskelés, csavargás, egyenetlen görbe irányban való mozgás. Mint hangutánzó pedig él kodács, kodácsol, kodág, kodkodácsol szókban, s ez értelemben rokon vele a sínai ko (gallinae cantus).