, fn. tt. kofát. Molnár Albertnél csak vetula, anus értelemben fordúl elé, sőt mai országos szokás szerént is jelent vén asszonyt, banyát, különösen olyat, ki sokat beszél. Vén kofa. Jár a szája, mint a kofáé. Szintén országos értelemben, am. oly személy, különösen nő, ki holmi aprólékos dolgokat nevezetesen ennivalókat árul a piaczon. Kenyeres, tejes, zöldséges, gyümölcsös kofa. A magyarországi németek nyelvén: Kufarin, mely az idegeneknél ismeretlen. Ezen második értelemben vett kofa szó hangra és jelentésre nézve rokon a német kaufen, és szláv kupit, kupecz szókkal; hanem ebből bizonyosan nem állithatni, hogy a kofa akár német akár szláv eredetü, minthogy úgy látszik, régiebb értelme kafogó banya, vén asszony, s jobbára ilyenek szokták az apró piaczi kereskedést űzni. A banya jelentéssel, és a kofa hanggal összefüggésben vannak a koffant, koffantyú és kaffog (száját tátogatva beszél) hangutánzó szók, idegen nyelven pedig a persa guf-ten am. beszélni, és gufa am. beszélő.