, (kocsi-s) fn. tt. kocsis-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, ki a kocsiba fogott lovakat hajtja. Általán a kocsis-nevezet lóterelést teszen fel; innen kocsis az is, ki akármely szekérbe fogott lovakat hajt. Az ökörhajtót, pl. bérest, nem mondjuk kocsisnak. Jó kocsis. Úri kocsis Kocsis issza meg a bort, s a ló részegül meg tőle. (Km.). Kocsis torka, barát zsákja, nehezen telnek. (Km.). Átv. megvető ért. nyers, durva magaviseletü ember.