, fn. tt. koczkát. 1) Hat egyenlő lapot, és nyolcz egyenes szögletetképező test, azaz köb. Követ, sajtot, kenyeret koczkákra metszeni. 2) Szorosb ért. csontból, néha fából is készitett ilynemü test, melynek lapjai pontokkal jegyezvék a legkisebbtől, t. i. egytől (melynek ,vak a neve), hatig. Efféle köböket sorsjátékban szokás használni. Koczkát vetni. Hatot mutat a koczka. Koczkával játszani. Innen átv. ért. jelent sorsot, vakesetet, véletlent. Koczkára tenni ki életét, vagyonát, becsületét. Sok koczkán fordúlt meg a dolga. Koczkát vetni valamire. El van vetve a koczka. Megfordúlt a koczka. Vakot vetett a koczka.
"Fordúlt koczka hatrul vakra
Nincsen állandó kincse."
Katona éneke a XVIII. századból (Thaly K. gyűjt.).
"De a hazát könnyelmüen,
Koczkára ki ne tedd."
Vörösmarty.
3) Mint köb értelemmel biró használtatik mérték gyanánt, pl. egy koczka lábnyi föld, melynek hossza, széle, magassága egy láb. 4) A koczka oldalához hasonló négyszögöt képező alak, pl. a szöveteken vagy padlózatokon vagy test, pl. koczka tészta.
Valószinüleg a szláv kosztka (csontocska) és koczka (csontból készült köböcske) szókból kölcsönöztetett. Némely vélemény szerint magyar nyelvből elemezve am. kocz-og-ó, kocz-og-a, koczog törzstől. V. ö. KOCZA, 3) Kassai József koncz-ból (azaz csontból) származottnak véli, mely kicsinezve; konczka.