, elvont gyökelem. 1) Hangutánzó, vastag, tompa hang ezekben: koák, koákol, koborcz, kocz, koczog, kodács, kodácsol, koh, kolomp, koltog, kong, kopog, korog, korty, koty, kotyog, kotlik, kovák, kókál stb. stb. 2) Jelent gömbölyűre vagy görbére hajlást, illetőleg gömbölyűt vagy görbét, ezekben: kobak, kocsony, kolop, komló, komor, koncz, kondor, konkoly, konya, konyít, konty, kop, melyből: kopács, kopály, kopár, kopasz, kopolya, koponya, kovályog stb. stb.
Ezen ko némely szókban tájszokással cso vagy czo, mint: kocza, czocza, koncz csonczi, kopasz csopasz (csupasz), kotolog csótolog. Néha nem egyéb, mint a megkeményített go, pl. a komló (gomló) komkoly (gongoly) kondor (gondor) szókban. Tájszokásilag az o hangzó nyiltabb a-ra változik a kabak, kalbász, kanyúl, kaponya stb. és zártabb u-ra a kunya, kuncsorog, kulláncs stb. szókban.