, hangutánzó fn. tt. koczát. 1) A csemcsegve evő disznónak, malacznak hangja; változattal: pocza, poczi, czocza, czoczi, ezek egyszersmind csalogató szók, melyekkel a sertéseket mintegy saját nyelvökön hivatogatják; alsó Vágmelléken: csondi, csondika. Innen általán jelent disznót, különösen malaczot, legkülönösebben oly malaczot, melynek anyja elveszett, melyet moslékon nevelnek, tehát melynek leggyakrabban mondogatják a czoczi v. czocza szót. 2) Átv. ért. s tájdivatosan mondják más anyátlan házi állatokról is, mint: kocza bárány, kocza borjú, sőt az árva, különösen házasságon kivűli kisdedekről is: kocza gyermek. Ez értelemben rokon vele a Dunán túl divatozó koczega, mely alig élhetőt, kenyértelent jelent; 3) Hangutánzó, és kövecsjátékot jelentő szó, melyből származik, koczázni, am. kövecseket összekoczogatva játszani. 4) Mellékneve egy kicsiféle hálónak, koczaháló. 5) Kocza puskás am. rosz puskás.