v. KÓCZIPOR, (kóczi-pór v. ~por) ösz. mm. Ócsárló kifejezés, s am. alávaló, hitvány, söpredék, parasztos jellemü. Pázmánnál többször eléfordúl, pl. kóczipór koldúsok, kóczipór tanitók. E kifejezés leginkább Dunán túl ismeretes. Némelyek, különösen Kassai József szerént: kóczipor, máskép: pozdorja; innen átv. ért. a hasonlatosság a kócztól vétetett volna, mert az alávaló jellemű embert kócz embernek is szokták mondani. Más tájejtéssel: koczipor. Talán innen lett egy kis csavarintással: kopczihér. Mind hangra, mind értelemre nézve nagyon megegyezik vele ,kóczipór alakban a német: Kotzenbauer. A vasvármegyei hienczek egyik faja csúfneven: Kotzenhiencz.