, (kosz-l-at) áth. m. koszlat-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél Kriza J. szerént am. hámlat, azaz lehámlását eszközli, vagyis hánt. V. ö. KOSZIK. A koszlat alak mutatja, hogy kell inkább lenni koszlik igének is, melyet most koszik pótol, mint hámlat is, háml-ik-ból ered.