, (kor-i) mn. tt. kori-t, tb. ~ak. Önállólag főnév előtt nem, hanem öszvetételben utórag gyanánt használtatik, s am. valamely kort illető, arra vonatkozó. Akkori, máskori, mindenkori. Ifjúkori szép álmok. Férfikori gondok. Aggkori panaszok, betegségek. V. ö. KOR, (2).