, (kop-ad-ék) fn. tt. kopadék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Az állati különösen növényi testnek boritéka, héja, kérge, mely lekopott, levált, pl. a diókopács töredékei, a fakéregből levált darabkák. Körmön kopadékjával keresem kenyeremet. (Győrmegyei szólás). V. ö. KOPAD.