, (kon-dít) áth. m. kondít-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. Szoros ért. harangot, vagy ehhez hasonló öblös eszközt hangoztat. Tűzvészkor megkondítani a harangot. Kolompot kondítani. Ujjal megkondítani az üres hordót. Gyöke a tompa vastag hangu kon, melyből kong, kongat, kondúl, kondit erednek.