, fn. tt. kolty-ot, harm. szr. ~a. Gömbölyü fejü, zömök, rövid testü halnem. (Gobius gobio). Gyökeleme a kerekded gömbölyüt jelentő ko, lágyabban go, mely megvan a gomb, golyó stb. szókban. Kolty am. golty, azaz golyóalaku. Ezen fogalom szerént alakult a latin gobio, és a német Grop, Groppen.