, (kolomp-ol) önh. m. kolompol-t. Kolompot zörget. Kolompolnak a vezérökrök, a vezérürük. Szélesb ért. valamely tompán és vastagon viszhangzó testet ütöget. Átv. és megvető ért. mondják kisebbféle vagy nagyobb hangokról is. Az istenadták egész nap kolompolnak az ember fülébe.