, fn. tt. kollát-ot, harm. szr. ~ja. 1) Üstfa, melyre a főzőüstöt vagy bográcsot akasztják. Székely szó. 2) Pápa vidékén am. böjt. (Matics Imre). 3) Szintén a székelyeknél, két kemény fa karika, lyukakkal ellátva, melyekben a szijgyártó a bőrt töreti. Elemezve: korlát. V. ö. KORLÁT v. KORLAT.