, (kolbász-os) mn. tt. kolbászos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Kolbászt tató; azt áruló; azzal bővelkedő; azzal készített. Kolbászos rúd a kamarában. Kolbászos hentes. Kolbászos bolt, kamara. Kolbászos káposzta. 2) Átv. ért. kolbászhoz hasonló kidudorodású. A vastag szíjostortól kolbászos lett az ökör háta.