, (kocz-og-at) önh. és áth. m. koczogat-tam, ~tál, ~ott, par. koczogass. 1) Tárgyeset nélkül: ütögetés által eszközli, hogy valami koczogjon. Koczogatni az ajtón, az ablakon. 2) Tárgyesettel. koczogatni az ajtót, ablakot, poharat. Megkoczogatni a hordót, a kályhát. V. ö. KOCZOG.