, (kob-oz) fn. tt. koboz-t v. kobzot, tb. ~ok v. kobzok. Molnár A. szerént lantféle hangszer (pandura, lyra). A törökben kopusz am. hárfa (harpe, Hindoglu), a kojbal-karagaszban kómesz és kobesz szintén hárfa (Abuska). Azonban mint hangutánzónak is megfelel a Veszprém és Vas megyében divatozó értelem, mely szerént legvastagabb hangu hegedűt, azaz bőgőt, brúgót, barborát jelent, s módosítva: kobza, kobzu, kobzó.