, fn. tt. klastrom-ot, harm. szr. ~a. Szoros ért. elkülönözött épület, melyben, mint intézetben, férfi- vagy nőszerzetesek, ú. m. barátok, szerzetes papok, kanonokok, apáczák, a világiak társaságától elválasztva laknak. Barátok klastroma, apáczák klastroma. Klastromba menni. A lajhább nyelvüek kiejtése szerént: kalastrom, s jobban meghonosítva: kolostor. Újabb nyelven: zárda. Eredetije a latin claustrum, németül Kloster, francziául cloître, tótul klásster stb.