, (ki-zsémbel) ösz. önh. Visszatérő névmással am. morogva, perelve, másokat szidva kiadja haragját, mérgét. Ne szólj neki, hadd zsémbelje ki magát. Már könnyebb neki, hogy kizsémbelte magát. Áthatólag használva am. valakit zsémbelései által kimenni kényszerít, kiűz, kihajt.