, (ki-volt) ösz. igenév, melyet csak személyragozva használunk: kivoltom, kivoltod, kivolta stb. Máskép, különösen jelen időben: kilétem, kiléted, kiléte stb. Azon körülmény, hogy ki vagyok, kivagy stb. Kivoltomat (v. kilétemet) senki sem gyanítá. Dologra vonatkozva l. MIVOLT.