v. ~VILÁGIT, (ki-világít) ösz. áth. Fénylő, különösen égő test által világossá tesz valamit. Vilárokkal kivilágítani a teremet, a szinházat. Kivilágítani az utczákat, a várost. Önhatólag am. világossága által kilátszik, kitünik. A hegytetőn rakott éjjeli tűz kivilágít az egész vidékre. V. ö. VILÁGÍT, VILÁGOS.