, (ki-vicscsan) ösz. önh. Tulajd. ért. kivicscsannak a fogak, midőn a száj megnyílik. A nevetésre fakadt ember, a mérges vadállat fogai kivicscsannak. Átv. ért. mondják napról, s más égi testekről, midőn sugaraik a felhők közől kilövellenek, s mintegy kivigyorodnak.