, KIVETKÖZIK, (ki-vetkězik v. ~vetközik) ösz. k. 1) Öltözetét elvetve, meztelenül tünik ki. 2) Átv. ért. rendes alakját elvetve más formában tünik ki. Régi formájából egészen kivetkezett. 3) Átv. ért. szellemileg, erkörcsileg átváltozik. Ezen fiú minden szeméremből, becsületérzetből kivetkezett. V. ö. VETKĚZIK.