, (ki-vetú) ösz. mn. Közönséges részesülői értelmén felül 1) Kivetni való, ami használatlan, rosz. Egy pár kivető ruhadarabot adni a koldúsnak. 2) Felesleges, mire elkerülhetetlen szükség nincs, amin kiadhatunk. Most adhatok, mert van egy-két kivető forintom. 3) Átv. ért. amit nem lehet helyben hagyni, javalni. Csak az a kivető benne, hogy többecskét iszik.