, (ki-tűz) ösz. áth. 1) Valamit nyilvános helyre, közlátomást kiakaszt. Kitűzni a zászlókat. Kitűzni a nemzeti szalagokat. 2) Valamely bizonyos időt határoz. Kitűzni a napot, órát. 3) Helyet határoz meg. Gyülésül kitűzni a vidék fővárosát. 4) Valamit tűvel kivarr, kihímez, kifoltoz. V. ö. TŰZ ige; és TŰ.