, (ki-törik) ösz. k. Mondjuk merev szilárd testről, midőn valamely része erőszak által kiszakad, kiválik, vagy mint egész a vele kapcsolatban lévő testtől erőszakos rontás által kifordúl. A kerék közé akadt láb kitörik. Esésben kitörött a keze. A kőbe ütődött kaszavas kitörik. V. ö. TÖRIK.