, (kész-el-el) áth. m. kiszlel-t. A régieknél, pl. a Müncheni codexben am. késztet, valamire sürget, rábeszél. "És a vének a népet kíszlelék, hogy Barrabást kérnék, Jézust pedig elvesztenék." Máté 27. A Bécsi codexben: "kíszleli vala őtet" (svadebat ei). V. ö. KÉSZLEL, KÉSZTET.