, (ki-szenved) ösz. önh. Bizonyos időmérték szerént végig fogytig szenved, pl. aki halálig szenved, vagy a rá mért büntetést végig kiállja. Használják tárgyesetes névvel is. A tiz évi fogságot kiszenvedi. Átv. ért. sok szenvedés után e világból kimúlik, meghal. V. ö. SZENVED.