, (ki-szellőztet) ösz. áth. Mint alakja mutatja, a szóképzés szabályai szerént miveltető értelemmel bir, s am. más valakinek meghagyja, rendeli, hogy kiszellőzzön valamit; de köz szokás szerént csak annyi is, mint kiszellőz, minthogy azt a szellő, tehát némileg mégis más által téteti. V. ö. SZELLŐZ, és SZELLŐZTET.