v. ~PUSZTIT, (ki-puszít) ösz. fn. áth. Valamit pusztára, azaz tisztára, egészen, végképen kiirt, kiveszt, Britanniából a farkasokat mind kipusztították. A férgeket, kártékony vadakat kipusztítani. Néha am. kifoszt. Valaki pénzéből, jószágából, mindenéből kipusztítani. V. ö. PUSZTÍT.