, (ki-pěrěl) ösz. áth. 1) Valaki per által bizonyos birtokból kitud. A törvényes örökösök kiperelték a bitorlót. 2) Valaki perelve kiűz, kihajt valamely helyről, azaz addig perel vele, míg ki nem megy. 3) Visszatérő névmással: kiperelni magát, am. elégségig, untig perelni. V. ö. PĚRĚL.