v. ~ORDIT, (ki-ordít) ösz. önh. Valahonnan ordítva kikiált. Az oroszlán kiordít a barlangból. Kiordítani az ablakon. Visszaható névmással: magát kiordítani, am. sokat, elégségig orditani. Átv. ért. mondják a síró gyermekről, midőn harsogó hangon sírni megszünt. No, kiordítottad már magadat? V. ö. ORDÍT.