v. ~MARJÚL, ~MARJUL, (ki-marúl v. marjúl) ösz. önh. Tulajdonképen marjából kificzamodik; de mondják általában az állati tagokról, nevezetesen a karról, kézről, lábról, midőn marjok kicsuszamodik a csuklóból. Máskép: kimerűl, kiiszamodik, kificzamodik. V. ö. MAR v. MARJ, fn.