, (ki-lobban) ösz. önh. A lángról, tűzről mondják, midőn lobbanva kitör, kicsap. A tűz kilobbant a kemencze száján. Átv. ért. mondják a heves indulatokról, különösen a haragról, és szerelemről, midőn magas fokra lépvén, tettleg kitörnek. Szörnyü boszuvágya kilobbant, V. ö. LOBBAN.