, (ki-lel) ösz. áth. 1) Valamit, ami rejtve volt, kitalál, napfényre, vagy tudomásra kihoz. A lőport Európában német barát lelte ki. Ez értelemben szokottabb: kitalál. 2) Mondjuk lázbetegségről, különösen hideglázról, midőn valakin kitör. Minden harmad nap kileli őt a hideg. V. ö. LEL.