, (ki-kotol) ösz. áth. Szors ért. a tyúkokról, szélesb ért. minden jérczemadárról mondják, midőn kotolva, azaz mintegy szülőileg vajudva, és tojásaikon ülve fiakat költenek. A nagy tarka tyúk húsz csibét kotolt ki. Átv. ért. valamely gyönge elmeszüleményt hosszas fejtörés után hoz létre. V. ö. KOTOL, KOTLIK.