, v. ~KÉSZÜL, (ki-készűl) ösz. önh. 1) A végett készűl, azaz előlegesen intézkedik, hogy valahová kimenjen. Kikészűl a falura. A béresek kikészülnek a szántóföldre. 2) Rendeltetéséhez képest készszé, azaz alkalmassá kialakúl, kiképződik, kiidomúl. Sok munka kell hozzá, hogy a bőr kikészüljön. V. ö. KÉSZŰL.