, (ki-harangoz) ösz. áth. 1) Valakinek, mint holtnak, a végtiszteletet harangozva megadja, vagy harangozva tudatja, hogy meghalt. Kiharangozni a halottakat. A holtat temetőig kiharangozni. 2) Átv. ért. valamit harsány hangon, mindenek hallatára kihirdet. Olyan, mint: kikürtöl, kitrombitál, kidobol.