, (ki-hallgatás) ösz. fn. Cselekvés, illetőleg figyelés, midőn valaki másokat kihallgat. A folyamodók kihallgatása után kimondani az igent vagy nemet. A peres felek kihallgatása előtt nem lehet itéletet hozni. A vádlott kihallgatása. Tanúk kihallgatása. V. ö. KIHALLGAT.