, (ki-hí) ösz. áth. 1) A benn levőt híja, hogy jőjön ki. Kihíni valakit a szobából, templomból, szinházból, tanácsteremből. Kihíni valakit az utczára, falura, szőlőbe, mezőre. 2) Viadalra, párviadalra hí. A megbántót kihíni egy szálkardra, pisztolyra. 3) Kártyajátékban a kiadást kezdi.