, (ki-hágás) ösz. fn. Átv. ért. a fegyelemnek vagy törvénynek megszegése, midőn az erkölcsi korlátokon mintegy áthág. Az osztrák büntetőtörvényben a törvényszegés legkisebb beszámitással járó faja, (Uebertretung); nagyobb ennél a vétség; legnagyobb a bűntett. Rendőri intézkedést sértő kihágások.