, (ki-fakadoz) ösz. önh. és gyak. Itt-ott, vagy egymás után, folytatólag kifakad. Tavaszszal kifakadoznak a fák, ki előbb, ki utóbb. Kelései egymás után kifakadoznak. Átv. ért. am. indulatjában ki-kifakad, valahányszor t. i. oka, vagy alkalma van rá. V. ö. KIFAKAD.