, (ki-et-len-ség) fn. tt. kietlenségét, harm. szr. ~e. Tulajdonságok, melyeknél fogva valakit kietlennek mondunk, nevezetesen bizonyos helynek, vidéknek, tájnak zordonsága, vadsága, sivatagsága, s mind abban fogyatkozása, ami az érzékeket, jelesen a szemeket gyönyörködtetni. V. ö. KIETLEN.