, (ki-dörög) ösz. önh. A fergeteges égről visszatérő névmással mondjuk, midőn dörögni megszünt, s mintegy kiadta haragját. Kidörögte magát az ég, jó idő lészen. Átv. ért. mondjuk emberről, ki fogytig haragudott, káromkodott, szitkozódott. Könnyebb neki, hogy kidörögte magát.