, (kicsiny-szivü) ösz. mn. Átv. és szokott. ért. kinek kedélye, illetőleg lelke, nem bír elegendő erővel, szilárdsággal, hogy a viszontagságok és csapások között magát vigasztalja, reményt tápláljon s az akadályokkal szembe állni merészkedjék. V. ö. KISLELKÜ.