, (ki-bőjtöl) ösz. áth. 1) Az egész időt bőjtöléssel kitölti. Kibőjtölte a nagy bőjtöt. 2) Bőjtöléssel magától valamit elhárít. A betegséget kibőjtölte. A jóllakást (hogy rosz eredménye ne legyen) kibőjtölte. 3) Átv. ért. hosszas türelemmel saját akarata alá hajt.