, KIBÚSUL, (ki-búsúl) ösz. önh. Visszaható névmással am. a bűn egészen túl esik vagy túl teszi magát, búját egészen kiadja. Kibúsultam magamat. Viszonyban állanak vele ezen mondatok: Neki búsulom magamat, am. elkezdek búsulni, búnak ereszkedem; elbúsúlom magamat, am. folytonosan búsúlok.