, (ki-ütés) ösz. fn. 1) Cselekvés, melynél fogva valamit helyéből ütés által kimozdítunk. 2) Valamely erőnek, dolognak működő kitünése. Lángnak, háborúnak kiütése. 3) Bizonyos kifakadások az állati bőrön, újabb műszóval: küteg. Tüzes, mérges kiütések az arczon, hónok alatt. V. ö. KIÜT.